Kováts Gizella a környezettudatos életmódról: egy boldogtalan ember nem fogja a környezetet védeni
Június 5. a környezetvédelem világnapja. Ennek kapcsán Kováts Gizella környezetvédőt kérdeztük a népszerű zero waste mozgalomról, az alapvető problémákról, a környezettudatos életmódról.
Miért kell megvédeni a környezetet? Melyek az alapvető problémák?
A környezetvédelem nem lehet csak egy hobbi, ez annál sokkal több. Véleményem szerint két főprobléma van, mindkettőt egy-egy példával mutatnám be. Az egyik anyukától hallottam, hogy talált a boltban műanyag margarétát az óvodai előadáshoz. Ebben van elrejtve a világ egyik fő problémája: nekünk az az öröm, hogy megtaláltuk a műanyag margarétát. A látszatoknak élünk, nem megyünk mélyebbre, a gyerekek pedig látják ezt a hozzáállást. Természetvédelmi szempontból nagy baj van a hozzáállásunkkal.
A másik példa, hogy láttam egy kislányt szépen felöltöztetve a nagymamájával sétálni. A gyerek be szeretett volna menni a parkba, de a nagymamája nem akarta „a sárt dagasztani”, ehelyett vásárolt neki egy tiritarka, színes nyalókat. Eszébe sem jutott volna a nagymamának, hogy gyümölcsöt ajánljon fel, amit a kislány szerintem ugyanolyan szívesen elfogyasztott volna. Az édesség rendben volt, de hogy a „sarat dagasszuk”, az nem. Eltávolodtunk a természettől. A gyerekek pedig ösztönösen tudják, amit a kutatók is kimutattak már, hogy milyen jól levezethető a feszültség a földdel való érintkezés, a földön ülés során. A gyerekek ezt nagyon jól tudják, de nekünk a műanyag margaréta a jó, a sárdagasztás nem. Valójában engem is a kislányom nevelt bele a környezettudatos életmódba, nem pedig én őt. Ha a gyerekeinkre jobban ráfigyelnénk, látnánk, hogy ők ösztönösen védik a természetet, szeretik az állatokat, mi pedig egy steril környezetben neveljük őket. Ez a mi hibánk.
Mit tehetünk a környezetünkért egyetlen emberként a hét és fél milliárdból?
Elsősorban magunkkal kell legyünk megelégedve: tegyünk meg mindent, amit lehet. Nem szabadna úgy gondolkozzunk, hogy ha a szomszéd sem veszi fel a műanyagot, akkor mi sem fogjuk. Mi magunkért kellene megtegyük. Saját magunkból induljunk ki, ha mi óvjuk a környezetet, az körülöttünk megváltozik, így lehet a világot is megváltoztatni. Szerintem óriási befolyásunk van egyénenként.
Mit várhat egy ember, ha ő nem tesz meg mindent? Miért másoktól várjuk el, hogy jobbak legyenek, ha mi nem teszünk meg mindent? Ez mindenkinek a saját egyéni útja, abban kell eleget tegyünk, ne mással foglalkozzunk.
Tegyük kicsit tisztába a fogalmakat: zero waste, minimalista életmód. Mit jelentenek ezek?
A természetvédelmet lehet különböző szinteken gyakorolni, de ez egy saját tudatossági út is. A minimalista életmód azt jelenti, hogy lecsökkentjük a tárgyainkat és csak azokra a dolgokra koncentrálunk, amelyek igazán fontosak számunkra. Ezáltal leegyszerűsödik az életünk. Ebben is tanulhatunk a gyermekektől, mert ők nem akarnak olyasmit tenni, amiben nem hisznek. A zero waste a hulladékmentességet jelenti, tehát ne termeljünk hulladékot, de ha mégis, azt hasznosítsuk újra.
Az én környezettudatos életmódom akkor indult, amikor tíz évvel ezelőtt felszerelték a szelektív hulladékgyűjtőket, de nem készítették fel a lakosságot arra, mit is csináljanak vele. Ekkor kezdtem beleásni magam a környezettudatosság témájába és megpróbáltam tenni ezért a szűk és a tág környezetemben. Amikor ezt elkezdtem, nemhogy gyerekcipőben, de semmilyen cipőben nem járt ez. Amikor először tartottam a témában előadásokat, teljesen új volt és nehezen fogadták be, most ért meg oda a társadalom, a lakosság, hogy megértse és érdeklődni kezdjen.
Ez trendi lett?
Ha csak trend, akkor nem lesz semmi belőle, mert hiányzik a belső motiváció. Vannak olyan emberek azonban, akik nagyon erős belső indíttatásból sokat tesznek a saját környezetükben. Több kezdeményezés van most, mint ezelőtt hat évvel.
Mi a helyzet most Romániában környezetvédelem terén? Egyre több helyen vezetik be itthon a szelektív hulladékgyűjtést, miközben más országokban már a hulladékcsökkentésre fókuszálnak.
Mi még el sem jutottunk a szelektív hulladékgyűjtésig. Valóban az olyan államokban, ahol hamarabb kezdtek el foglalkozni a környezetvédelemmel, például mindenki biciklivel jár, a bevásárlóközpontokban javított termékeket is lehet vásárolni, a lakóközösségnek van egy-egy fűnyírója, porszívója, amit kölcsönkérnek. Ez azonban egy teljesen más szint.
Mi még el kell jussunk a szelektív hulladékgyűjtésig. Ez mindenkinek a saját útja. Aki elkezdi szelektíven gyűjteni a szemetet, benne már elindul egy tudatossági csíra. El kezd gondolkodni és nincs megállás, eljut a további lehetőségekhez is.
A szelektív hulladékgyűjtés a minimum kellene legyen. Fájdalmas például számomra, hogy az iskolák, óvodák ezt nem végzik, pedig nagyon fontos lenne a példamutatás. Ezzel párhuzamosan meg kellene tanítani a gyerekeket arra is, hogy amit nem muszáj, ne vásároljanak meg, mert mindennek ára van.
Milyen „cipőben” jár Romániában a környezetvédelem?
Románia ilyen szempontból nagyon sokszínű: elkezdődtek különböző mozgalmak, amelyeknek kisebb körökben hatása van. Néhány romániai városban ez hangsúlyozottabb, például Nagyszebenben, Sepsiszentgyörgyön, Nagyváradon. Ezekben a városokban van néhány lelkes ember, aki tett valamit és ennek látszik a hatása. Máshol a város vezetése dönt arról, hogy környezetvédelmi intézkedéseket hoznak.
Két problémát látok, amelyet ha megoldanánk, radikálisan lecsökkenne a hulladék mennyisége. Az egyik, hogy a biohulladékot nem szabadna keverjük a műanyaggal. Amikor összegyűjtjük a lehullott faleveleket vagy a levágott füvet, azt nem volna szabad műanyag zacskóba tenni. Az egyik 500 év alatt bomlik le káros anyagokra, a másik szinte rögtön lebomlik, és táplálja a földet. Tonnányi szemetet gyártunk így teljesen fölöslegesen. A másik probléma: az államnak vagy a városnak biztosítania kellene a komposztálás lehetőségét. A hulladékgyűjtőknél kellene egy olyan konténer is, ahol műanyag zacskó nélkül bedobhatnánk a biohulladékot.
Nagy visszhangot kapott az a kutatás, amely szerint a vászonszatyor kevésbé környezetbarát, mint a műanyag zacskó. Mit gondol erről?
A pamut előállítása valóban nem egy természetkímélő folyamat, még akkor sem, ha lebomló anyagról beszélünk. De az a fontos, hogy ne vásároljunk új műanyag zacskót. Nem azon kellene fennakadnunk, hogy nincs amibe beletegyük, amit megvásároltunk. A környezettudatosság azt jelenti, hogy felhasználom amim van, netán kölcsönkérek, de nem azt kéne jelentse, hogy megveszek tíz új vászontáskát.
A környezettudatos életmód nem a vásárlásról szól. Ha valaki érzi a saját felelősségét és tényleg szeretne tenni valamit, az feltalálja magát. Hiszek abban, hogy a motiváció megadja a kreativitást. A fiókból előkerülhet egy régi műanyag doboz, amit elvihetünk, ha ebédet vásárolunk, és így nem kell kérnünk polisztirén egyszerhasználatos dobozt. Vagy egy régi szörpös üvegben vihetünk magunkkal vizet.
Hogyan kezdjük el a környezettudatos életmódot?
Az egyik lehetőség az önkénteskedés. Találjunk ki egy saját projektet, például a lakóközösségben csináljunk komposztládát, és győzzük meg a szomszédokat, hogy használják. A másik út a minimalizmus, amit nemcsak az otthonunkra, hanem az egész életünkre is kiterjeszthetünk. Kezdjük el azt csinálni, amit szeretünk, mert egy boldogtalan ember nem fogja a környezetet védeni. Helyezzük át a hangsúlyt a vásárlásról az együtt töltött időre, ahelyett például, hogy megvásárolnánk a műanyag margarétát, készítsük el közösen a gyerekeinkkel.
Nem kell ehhez időmilliomosnak lenni?
Erre egy anekdotával válaszolnék. Egy bácsi halászik, amikor egy milliomos megkérdezi tőle, miért nem vesz egy csónakot, amivel több halat foghatna, majd idővel egy motorcsónakot, majd később alkalmazhat embereket, amivel több halat foghatna. S akkor? – kérdi a bácsi. Akkor majd elmehet hétvégente halászni – válaszolja a milliomos.
Az új eszközök, használati tárgyak is hatással vannak a környezetre. Például ha nem vásárolunk palackozott vizet, de helyette vízszűrővel ellátott kancsóból isszuk a vizet, nem a műanyag palackkal, hanem a vízszűrővel ártunk a környezetnek.
A műanyag palack nem újrahasznosítható, hanem kontaminálódik, tehát például építőanyagot, ruházatot készítenek belőle. Nem ugyanaz a helyzet, mint a fém vagy az üveg esetében.
A víz esetében ez valóban egy fontos probléma, de erre is van néhány megoldás. Bizonyos cégek például visszaváltható üvegben árulják a vizet, vagy a lakásban is felállíthatók az újratölthető vízautomaták, forrásról is lehet hozni (ha jó minőségű). Szerintem a vízszűrő kancsó is jobb megoldás, mint a palackozott víz. Ebből a példából is látszik, mennyire baj van a környezetünkkel, mert a tiszta víz, levegő és talaj természetes kellene hogy legyen.
Hogyan neveljük a gyerekeket környezettudatosnak? Hogyan ösztönözzünk másokat arra, hogy tegyenek a környezetért?
Ne erőltessünk semmit, inkább mutassunk példát, informáljuk az embereket, magyarázzuk el mit, miért és hogyan teszünk. A gyerekeket pedig ne rontsuk el. Ők természetükből fakadóan szívesen vannak a természetben, teret kell hagyni nekik kibontakozni, a szabad játékra, a kísérletezésre.
- 33796 órája
NBA: Stephen Curryt nézni egy sima edzésen is élmény (VIDEÓ) - 33798 órája
Kiváltságokkal jár majd a koronavírus elleni oltás beadatása? - 33798 órája
Férfi kézi BL: vesztes finálék után végre győzni szeretne a Telekom Veszprém - 33800 órája
Megkéselte a szomszédja, mert túl hangosan horkolt - 33801 órája
Ilyen igazolást kapunk a koronavírus elleni oltás után - 33801 órája
„Imádkozz, és törekedj a jóságra” – így nevelte fel hét gyermekét a 101 éves, székelyföldi Marcsa néni